„Képzeld el, ha maradhatnánk…”

Aktuális / Cikkek, írások / Gondolatébresztők / Hírek / Ozorian Prophet

ozora_2014_balazs_horvath

LILLY H. – Egy fesztivál ízelítő a valódi szabadságból: lelkek találkozóhelye, az emberi sokféleség olvasztótégelye, amely nemzetközi törzzsé egyesít bennünket. A társadalmi korlátok szétzúzva, szívünk és elménk kitárulkozik, valódi énünk előtör. Pár nap alatt nemzedékek óta hordozott berögződéseket írhatunk felül és mélyen bennünk rejlő gátakat törhetünk át. Az egységesség és a valahova tartozás érzete visszhangzik bennünk és azt eredményezi, hogy még többet akarunk belőle. Nekem is eszembe jutott és más szenvedélyes fesztiválózók szájából is hallottam: „Képzeld el, ha maradhatnánk…”


„…tovább osztoznánk ebben a szabadságban, alapítanánk egy multikulturális pszichedelikus törzset…”
– de amikor a zene elhalkul, elfogynak az ételek és az italok, kiürülnek az ATM-ek és a saját szemetünkben lubickolunk / fulladozunk, az vajon milyen átalakulás? Lehet hogy egy Orwell-féle Állatfarmmá transzfomálódunk?

A valóság az, hogy a fesztiválok nagyban a jó szervezettségen, a kemény munkán és a szervezők, dolgozók és önkéntesek heroikus erőfeszítésein alapszanak. A fesztiválok ugyanis számunkra lehet, hogy ünnepek, de nem úgy a környezet számára. Óriási energianyelők: kocsik és kisbuszok, konyhai eszközök és italhűtők százai pumpálják magukből a széndioxidot. Tiszta víz ivásra és zuhanyzásra. Honnan jön és hova megy, miután hozzáadtuk szappanunkat és napolajunkat?

Kényelmünk urnái: konzerdoboz és üveg, egyszer használatos pohár, tányér és evőeszköz hegyek, melyek mind egy szemétlerakóhelyen végzik.

A legtöbb fesztiválozó hagyatéka nem más, mint az utánuk maradó szeméthalom. A sátrak a legfőbb bűnösök. Ezek az ideiglenes otthonok, melyeket sokunk eldobhatónak ítél, napokig, hetekig és hónapokig szemetelik tele a fesztiválok terültét, miután a jó rezgések már eltávoztak. A helyzet kritikus. A legtöbb fesztiválnak nincs meg a megfelelő infrastruktúrája vagy költségvetése ahhoz, hogy megbírkózzon ezzel.

A Coachella és a Glatsonbury-hez hasonló gigafesztiválok azt kommunikálják, hogy különböző jótékonysági szervezetek megmegmentik ezeket a sátrakat és Afrikába szállítják őket, az elhagyott cipőkke, ruhákkal, babkonzervekkel és babatörlőkendőkkel egyetemben. Ez egy illuzió: a lustaság nem jótékonysági felajánlás.

A fesztiválok messze nem lenyomatai egy fenntartható társadalomnak. Mielőtt fenntarthatóvá vállnánk, először felelősségteljessé kell válnunk. Elég, ha valami fenntartható? Fenntartható egyáltalán a fenntarthatóság?

A dolgok jelenlegi állása degeneratív. A fenntartás a minimum – növekedni, fejlődni, transzformálódni… RE-generál(ód)ni?!

A természet még mindig bővelkedik a maga tökéletességében, ami gyönyörű létezésünknek helyet ad. Vagyunk-e annyira arrogánsak, hogy azt higgyük, továbbra is használhatjuk és kihasználhatjuk következmények nélkül? Az Anyatermészet velünk vagy nélkülünk, de ezt a mostani állapotot kétség kívül túl fogja még élni, ezért ha kapcsolatunk nem harmonikus és tiszteletteljes, mi megyünk elsőként. Egy, a degenerációról regenerációra való határozott váltás azonban biztosíthatja a helyet a mi és a jövő nemzedékeinek számára. Ahhoz, hogy sikerüljön teljesítenünk ezt az életveszélyes akadályokkal teli pályát, egy kicsivel többet kellene visszaadnunk, mint amennyit kiveszünk.

Mi, az ‘Ökö-csapat’ tagjai mindannyian a Föld nevű bolygó nagykövetei vagyunk; szeretjük az Anyaföldet és ő viszontszeret minket. Tegyünk érte valamit…

Sokszor eltűnődtem azon, miért nem tesz valaki valamit ezzel kapcsolatban, aztán ráöttem… AZ A VALAKI ÉN VAGYOK! Gondolkodj csak el rajta, vidd magaddal csikktartódat a tánctérre, szedd össze a szemetedet, használj természetes szappant, csomagold össze a sátradat, ne hagyj a táborhelyeden semmit magad után, csatlakozz másokhoz, ostozkodjatok a forrásokon, minimalizáld a fogyasztást, hozd magaddal a saját tányérodat, poharadat, önkéntesekedj az idődből, adj vissza! Te döntöd el, hogy milyen örökséget hagyunk magunk mögött: transzformációs összejövetelek vagy másodperces-sátor temetők?

Lilly H.

További angol nyelvű cikkeket olvashattok a Lilly Green Finger blogon, illetve az Ozorian Prophetben: “We just need someone to take out the recycling”
How Many Miles Did You Dance Last Summer?
PERMACULTURE: Perma-what?

Magyar verzió: – novishari – & – olrajt –

Leave a Reply