Goan Places, Familiar Faces – Beszámoló Goáról

Cikkek, írások / magyar / Hírek

Amikor Utazó a hosszú és kalandos repülőút után megérkezik a dabolimi reptérre, összetrombitálja a három különböző géppel érkező társaságot, számba veszi, bár le nem írja (!) a hat fős veszteséget (ketten Dubaiban várnak egy a biztonsági ellenőrzésnél elkeveredett útlevelet, ketten egy félreértésnek köszönhetően önállósították magukat és már előrementek, míg további ketten eleve vonattal terveztek Mumbaiból Goára menni, de az már rég elfelejtetődött a nagy zűrzavarban), nem tehet mást, mint hogy megadja magát az itt igazán megszaporodott számú istenek szeszélyének, a maradék kompániát követve beül az erre rendeltetett kisbuszba, hogy letudja a maradék utat a goatrance őshazájába, ahol a hippik a főbejáraton közlekednek.

fotó: Ildikó Répáczky

fotó: Ildikó Répáczky

Mango Tree, Vagator

Bár e sorok írója már az első goa-i taxiútja pillanataiban úgy érezte, hazaért, ha igazán őszinte akar lenni, ehhez azért a szó szoros értelmében is meg kellett érkezni. Erre az egyik legalkalmasabb a Mango Tree bár, Vagator talán legközpontibb találkozóhelye. Számtalan üdvrivalgással, örömkönnyekkel és hátveregetésekkel tarkított találkozásnak voltunk már itt részesei és szemtanúi; a megfáradt és kitikkad utazó számára pedig máris maga a paradicsom amikor előkerülnek az első mango lassik és jéghideg Kingfisherek – és a kofferekből az 50 plusszos pálinkák. A helyet egyébként is jó szívvel ajánljuk, mi magunk jártunkban-keltünkben meg-megállunk az utcafronti bárpultnál egy italra, vagy egy pár szót váltani egy-egy ott tanyázó ismerőssel. A konyháról a magunk részéről a Veg Pakora-t – és a kávét – ajánljuk, belépőnek hibátlan és a sör is jobban csúszik, amennyiben ez egyáltalán lehetséges.

Azt érdemes megjegyezni, hogy Goán a legtöbb kajálda menüjén a helyi ízeken kívül megtalálható a szokásos kombó: tandoori-tikka-szecsuán-mancsurian, de a kontinentális ételekért sem kell a szomszédba mennünk. Így ha már ráuntunk kicsit a indiai ízekre, akár Wiener Schniztelt is rendelhetünk magunknak. Az más kérdés, hogy melyik étterem melyik műfajt hogyan értelmezi…

Sita Pure Veg Restaurant, Vagator

Mi elsőre inkább célba vesszük a vagatori benzinkút tőszomszédságában föllelhető Sita nevű kifőzdét. Rástartolunk a most is hibátlan thalira, a zseniális malai koftára és a ropogósra sütött bébikukoricára. A Sitában egyébként olyan komolyan vett vegán konyhát visznek, hogy még sört sem találunk az itallapon. A szigor szerencsére nem ortodox, amikor tavaly szemfülesen másodszorra már hoztunk magunkkal és szépen kértük, elfogyaszthattuk.

Más jó emlékünk is van a helyről: a múlt évben például itt futottunk össze a Peaking Goddess Collective-ből is ismert Daniel Symons a.k.a. Dymons-szal, akivel utoljára Ozorán találkoztunk, és ha már így hozta a jósors, fölkerült ő is a ‘One Day in Goa’ party line-up-jára. Egyébként ő régi motoros, először még a kilencvenes évek derekán ugrott ki Goára, majd körbelutazta Indiát. Tavaly egy évtized után járt kint újra, és úgy mesélte, hogy amikor utoljára volt itt, még főleg csak full moon-ok, őserdei partyk voltak, a manapság sokkal szervezettebb, főként a nagy tengerparty bárokban tartott bulikkal ellentétben.

Míg azonban mi az idei ízeket élvezzük és a tavalyi emlékeken merengünk, a Sitahoz fűződő jóérzésünk az egekig fokozódik, amikor befut a hívás az Emirátusokban ragadt barátainktól: megvan az útlevél, a következő gépen már rajta lesznek!

Monkey Valley, Chapora

A jó hír a legjobb partyszervező, így a nagy ijedtségből való feloldódás a Monkey Valley irányába tereli a csapatot. Nos, ez a hely minden, csak nem kiépített, bár a tavalyi évhez képest egy vizesblokk képében kapott némi vajszínű árnyalatot. A műintézmény egy őserdőbe is beillő katlanban található, ahol, miután egy helyi család hátsó udvarán keresztül behatolunk, mint mindig, most is egy hamisíthatatlan mélysötét psy buliba csöppenünk. Több százan rakják neki a tánctéren, szégyen lenne lemaradni, !magyar virtus!, így a társaságból másnap több szerencsés állította, hogy az oldskool fluoro deco mögül majmokat láttak kiugrálni.

German Bakery / fotó: –miliklop–

German Bakery / fotó: –miliklop–

German Bakery, Anjuna

Minket már otthon ért a hajnal; helyi viszonyokhoz szokott robogónk úgy hazavitt, mint a seblázban szenvedő főhőst egy western-klasszikusban. Így viszonylag időben magunkhoz tértünk ahhoz, hogy reggelizni induljunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy természetellenes módon dél előtt ébredtünk, hiszen azon helyek száma, ahol a ‘reggeli időpontját szigorúan a vevőre akarnák kényszeríteni, nem számottevő. Azaz zéró. Egyedül az anjuna-i Mango Shade-del kell vigyázni, ami kimondottan reggelizőhely – ezért délután fél ötkor bezár…

Rövid tanakodás után goasznobizmusunknak engedve a méltán kultikus, 1979-ben alapított German Bakery-t választjuk. (Elsőbálozó goásként természetesen meg voltunk győződve arról, hogy egy hippi-franchise-zal van dolgunk, de amikor úton-útfélen Shiva OM-okba meg BomShankar-okba botlottunk, leesett, hogy ahogy a világ bármely szegletében, az indiánoknál is gyakran mennek a szomszédba copywriter-ért.)

A föntebb vázolt okokból óvatosan vezetünk, így van időnk sorban örömködni az ismerős helyek megpillantásakor. Ilyen pl. a Plazma LAB és az Indian Project közös üzlete, ami úgy a külcsínyt mint azt enteriőrt tekintve bármely haute couture szalonnak becsületére válna. (A tavalyi megnyitóról itt írtunk.)

Ebben az állapotban természetesen nekünk találták ki a menü ‘to begins’ fejezetének ‘energy drinks & elixirs’ paragrafusát, ahol olyan jetlegre, másnaposságra és aftára speciálisan kifejlesztett csodaszereket találunk, mint a Crazy Coconut, a Twilight Tonic, az Eye Bright, vagy a két ördögűző tulajdonságú kedvencünk, a Diamond Detox és a Vampire Elixirs. A szilárd reggeli is minden igényt kielégít, és ha nagy a szükség, teljeskörű ajurvédikus masszázs, köpülés, magyarul wellness-fitness szolgáltatást is igénybe vehetünk a hátsó szekcióban.

(A German Bakeryben egyébként az esti órákban olykor élő zene is van: megérkezésünk hetében az ozorai Chill Dome-ban tavaly nyáron szintén fellépő brooklyn-i zenész házaspár, Rachel és Vishwaatmaaa vendégszerepelt, akik SuKhush Project-jükkel a psychill berkein belül alkotnak maradandót. Az ilyen estéken általában összegyűlik a psytrance szcéna színe java: fotós kollégánk jelentése szerint ezen az összejövetelen többek között Raja Ram-mal, Ajja-val és Pavel Goatica-val futott össze.)

fotó: Ildikó Répáczky

fotó: Ildikó Répáczky

Ozran Beach

A zsigerek regenerelása után végre mehetünk a partra. Miközben azon tanakodunk, hogy melyik strandot válasszuk, útközben kedvenc szatócs bácsinknál pótojuk az éjszakai buliban elhagyott kedvenc goás öngyújtókat és beszerezzük a napfürdőzéshez elengedhetetlen kókuszolajat, na meg a The Goan on Saturday aktuális számát. (Az ilyen békebeli ún. general shopokban egyébként nem csak az elbűvölő, hogy megállt az idő; kínálatukban is csak a legfontosabbakra szorítkoznak: sör, égetett szesz, tojás, vécépapír, hűtött csokoládé és kesudió.)

Talán a megszokás, talán a máris jelentkező egészséges lustaság miatt, de a fürdésre igazából kevésbé alkalmas Spaghetti Beachet választjuk arra, hogy beszívjuk az Arab tenger jellegzetes (ha akarom, szagos, ha akarom pikáns) illatát. A helyet egyébként valószínűleg minden Ozorian Prophet olvasó látta már az internetvilágháló valamely szegletében, hiszen itt található a híres Shiva Face. Ahogy a goa-freaks.com-on olvashatjuk: “Made by genius Italian artist Jungle more than 20 years ago in the chillum breaks, this massive curved stone is a true piece of art and is definitely the symbol of this sands and one of the most popular photo spots in all Goa.” Ezt most 35 fokban nem fordítanánk le, de úgy véljük, a hívószavakból az idegen nyelveket nem bíró olvasó fejében is könnyedén összeáll a kép.

Kicsit sétálunk a bokáig érő vízben, kerülgetjük a teheneket, a kutyákat meg a zsinórtangában beachball-ozó ittragadt vagy visszatért hippiket. Benézünk a Small Vagator Beachen található Chronicle nevű kis ékszerdobozba, ahol tavaly a Psy-Boutique Festival Goa Promo Party-n voltunk először, ám nem utoljára. (Vonatkozó cikkünk itt olvasható.) Lepacsizunk kedvenc nepáli pincérünkkel, aki a Shiva Place című shack-et erősíti, és ha már ott vagyunk, tovább javítandó az esélyeiket az esti megmérettetésre, dobunk még egy kis energiát amely tibeti momo képében érkezik. Szükségünk is lesz rá: este érkeznek az elveszett lelkek…

Telik-múlik az idő, bár nem nagyon érzékeljük, hogy még csak 24 órája érkeztünk meg. Mintha haza sem mentünk volna. Goa Gil úgy fogalmaz: “Goa nem egy hely, hanem egy tudatállapot.” Mi azt mondanánk: Goa az a hely, ahol otthonosan mozgunk. Akár csak egy fesztiválon, mondjuk Ozorán: reggelire egy quesadilla a Chicagonál, aztán Kox Box a nagyszínpadon, kicsit megnyugszunk az asztrológia workshopon, majd átcsúszunk a Chillbe, este Freak Fusion Cabaret a cirkuszban, aztán…

Csak itt nincs timetable. Meg kell egy robogó.

folyt. köv.

Aki egy goa-i nap letisztultabb, árnyaltabb, visszafogottabb és praktikusabb beszámolójára kíváncsi, annak szívből ajánljuk a buddhamag.org főszerkesztője, az The Ozorian Prophet külső munkatárásának, Kai Teo-nak írását: How to survive one day in Goa – A not so useful guide

–olrajtovics–

A cikk eredetileg az Ozorian Prophet számára íródott.

Leave a Reply